Szia Viki!

Nagyon régen jelentkeztem, szerintem az utolsó levelet akkor írtam, amikor a családdal visszatértünk a nyaralásból, ami januárban volt. Nagyon rohan az idő. Most akkor megpróbálom valamennyire ezt az elmúlt időszakot összefoglalni.
Sok élménnyel gazdagodtam ezalatt az időszak alatt nem beszélve arról a 11 hónapról, amit megszakítás nélkül ugyan annál a családnál töltöm, akikhez lejöttem Londonba szeptemberbe.

A családnál még mindig nagyon jól érzem magam, változatlanul jól működik a közös munka. Olykor meglep mennyire szuper minden viszont ennek az alapja a folyamatos kommunikáció, őszinteség, figyelmesség és nyitottság. Az első kettő nagyon fontos hiszen ebből egy 3. fog kialakulni, az pedig a bizalom. Au pair-ként különösen fontosnak tartom, hogy ezt a szülőknél és a gyerekeknél elérjük/elérjem hisz ezek nélkül nem lenne hosszútávú a közös munka.
A jó hír, hogy ezt mind sikerült elérem. Ez bizonyítja, hogy a gyerekeket sokat vannak velem, titkokat bíznak rám, megyünk együtt programozni és a legtöbb esetben a nap végén odajönnek hozzám és mondják:
– “Köszönjük Fanni ezt a csodálatos napot. Nagyon jól érezzük magunkat veled!” Mint embernek is a legszívmelengetőbb mikor örömet tudsz okozni mással pusztán a figyelmeddel és szereteteddel.

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy nem minden nap ilyen hiszen van, hogy ők is bal lábbal kelnek fel és semmi nem lesz jó bármennyire is próbálkozik az ember. Olykor kimerítő és idegölő de van amikor jobb hagyni mindent és mindenkit.

Így nyáron amennyire szuper minden annyira is tud nehéz lenni, hiszen nincsen iskola és valahogy le kell őket foglalni. Fejtörést tud ám okozni a nap megtervezése, program kitalálása hiszen 3 gyerkőc van, akiknek meg van a maga kedvelt tevékenysége és még az alkalmazkodás nehezen megy. Ez jár egyfajta stresszel is viszont ezek a helyzetek megtanítanak, hogyan tudom minél jobban kezelni.
Júliusban költözött a család egy új házba velük én is. Nem ment olyan zökkenőmentesen mint ahogy terveztük viszont minden nehézség ellenére szépen berendezkedtünk. Az új szobákat nagyon szeretem: szép, világos, utcára néző.

Magamról is megosztanék pár gondolatot.

Több, mint 1 év külföldön élés után azt érzem, most érkeztem meg igazán. Sikerült kialakítania egy olyan rutint, amiben jól érzem magam. Nagyon nehéz volt hiszen itt mindig minden változik és így nehéz tervezni viszont nem lehetetlen.
Számomra az eddigi eltöltött idő egy csoda. Au pair-ként sokkal többet tudtam meg erről a munkáról emellett magamról is többet sikerült tanuljak. Elmenne egy önfejlesztő programnak is :D. Sok mindent hozott ki belőlem, jót és rosszat viszont folyamatosan fejlődök mind egyénileg, mind a környezettel együtt.

Londont egyszerűen imádom. A várost, az embereket, mindent pont így ahogy van! Úgy érzem és tapasztalom is, hogy nekem ez az egész mindig csak ad és hozzám tesz valamit. Sokkal pozitívabb vagyok, nyitott, bátrabb, boldogabb. Van egy megszokott baráti köröm és mostanság korombeli magyarokkal is találkozom.

Minden rendben van itt, hálás vagyok!

Feléd is, Viki azért a sok segítségért, amit 1 évvel ezelőtt kaptam tőled! Köszönök mindent!

Üdvözlettel:

Fanni