Szia Viki!

Ne haragudj, hogy csak most találtam időt arra, hogy visszaírjak, de ez az amerikai élet rettentő elfoglalt. 😀
Hogy minden kérdésedre választ kapjál, a leges legelejétől kezdem.

Májusban, mikor kiutaztam ide nem kezdődött fényesen a kalandom, de hála Istennek hónapról, hónapra egyre jobb lett.

Egy hónapot töltöttem, az első családommal aminek a vége sajnos- vagy nem sajnos rematch lett. Hála Istennek gyorsan találtam egy családot akik befogadtak és azóta már több mint fél éve a családjuk tagja lehetek. Egy 8 és egy 6 éves igazi rosszcsont fiúkra és egy 20 hónapos kislányra vigyázok. Nagyon szeretem őket és most már ők is imádnak. Az eleje ennek sem volt egyszerű mint semminek sem, de nem is szabad ezekre gondolni. A lényeg, hogy júniusban már egy 6 hetes Franciaországi turnéra mentünk, ahol még jobban összekovácsolódtam a családdal. Nekem nagyon fontos volt az, hogy ne babysitternek, vagy au pairnek nézzenek, hanem a család részévé váljak, mert ezt a “munkát” csak szívből és a gyerekek iránti szeretettel lehet végezi. Hála minden úgy történik amit én azt a Nagy Amerikai Álom könyvemben megfogalmaztam.

Rengeteget utazik a család, minden hónapban 1-szer de talán kétszer is megyünk a világ különböző pontjára. Június óta már voltam: Párizsban, Lyonban, Nocfondban, Marseillesen, Londonban, hazamehettem 10 napra Magyarországra, Saint Paul de Venceben, San Franciscoban (2-szer), Denverben, New Yorkban (3-szor), most megyünk karácsonyozni Miamiba. Ezt mind a családdal tettük meg együtt, ami hatalmas kaland volt.

Az együttélés a családdal nagyon könnyű, saját szobám és fürdőm, de a gyerekek nagyon szeretnek az én szobámban lenni. Főleg a középső fiú szeret velem aludni, ami nekem nem probléma. Úgy érzem én is a család szívével mozgok együtt. Ez bizonyítani fogja az az email amit csatolok neked, amit tegnap kaptam az anyukától. A tanulásomat nagyon támogatják, angol órákat vettem az első szemeszterben, de rengeteget fejlődött az angolom ebben a fél évben és most készülök letenni a TOEFL nyelvizsgát. A második szemeszterben spanyolra fogok járni az egyetemen.

Nem lakok egy hatalmas városban, Aspen elég kicsi a többi amerikai városhoz képest de annál családiasabb, szerethetőbb. A pék, a farmer akik a szupermarketben dolgoznak, már mind ismernek, nagyon szeretem, hogy itt az emberek nem stresszelnek, szeretnek beszélgetni, sokkal lazábbak, könnyedebbek.

Hát ami miatt nagyon hiányzik Magyarország, az az étel és a család. Az élelmiszerek itt Amerikában katasztrófák, nem véletlenül fogytam le 50 kg-ot fél év alatt. Sok au apir lánytól hallottam, hogy itt csak hízni lehet, hát nem tudom én 50 kiló mínusszal vagyok most. 😀 (csatolok képet milyen voltam kiutazás előtt és milyen lettem)

Nem szeretnék hazamenni, még egy évet biztosan kint maradok és utána meglátom, hogy mi lesz. Időközben lett egy világbajnok Diver/Swimmer barátom, akivel már 3 hónapja megvagyunk. A család nagyon szereti. Tudom, hogy sok családnál nem engedélyezett a fiú, de én szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból is. A gyerekek nagyon szeretik mert együtt járunk uszodába, ahol a fiúkat tanítja úszni, túrázni járunk, focizni, szóval 100%ig befogadták és egy nagy családként élünk.

Talán ennyi történt velem az elmúlt 6 hónapban. Sokan mondják nem ártana egy könyvet írnom erről az 1 évről, mivel sok mindenen mentem keresztül, kezdve a rematchen át a sok város, ország látogatásán, az angolom fejlődésén, a fogyásomon és még koránt sincs vége a NAGY AMERIKAI KALANDOMNAK. Vigyázzatok magatokra, puszilom az Anettet is.

Eszter