Blanka Amerikából – “Nagyon élvezem az itt létet, illetve Boston is nagyon tetszik”

Blanka Amerikából – “Nagyon élvezem az itt létet, illetve Boston is nagyon tetszik”

Szia Viki!

Szia Anett!

Bocsi, hogy eddig nem írtam, de az elmúlt pár nap eléggé zsúfolt volt.

Igen sikerült beilleszkednem a családba. Teljesen olyan mintha én is családtag lennék. Nagyon aranyosak. A gyerekek is elfogadtak, olyan mintha én lennék itt a nagy testvér.

A munkaóráim egész jók. Általában így zajlik egy nap: reggel 6-kor felkelek, felkeltem a két lányt megreggelizünk, elkészülünk majd 7 órakor elviszem őket a buszhoz. Hazajövök, 7:30-kor felkeltem a kisfiút, ő is elkészül, megreggelizik, majd 8 óra körül elviszem a suliba. Olyan kb 8:30-tól 2:40-ig szabad vagyok. Ilyenkor elmegyek a kondiba, vagy találkozok az itteni barátaimmal, vagy van hogy pihenek, filmet nézek meg ilyenek. Délután olyan 3 óra körül elmegyek a fiatalabbik lányért a suliba, Haza jövünk, eszünk, majd elmegyünk a kisfiúért. Utána meg  edzésre viszem őket. Járnak vívni, jiu jitsura, zongora órára, kórusra. Edzés után hazajövünk megvacsizunk és utána végzek. Ha nincs este máshol programom akkor itthon maradok a családdal. 🙂

Petra Angliából – “csodás pillanatokat tölthetek el Londonban”

Petra Angliából – “csodás pillanatokat tölthetek el Londonban”

Sziasztok!

Én se tudom másképp kezdeni a beszámolómat! Bocsi, hogy ilyen későre sikeredett a levelem, de úgy gondoltam, hogy megvárom, míg visszatérek a „karácsonyi szünetemből”, hogy leírjam miképp sikerült visszarázódnom, visszaszoknom az itteni életbe. Na de ne ugorjunk ennyire előre...

Szeptember elején érkeztem egy nagyon kedves családhoz, Londonba. Mindenképp szerencsésnek mondhatom magam, hisz csak egyetlen egy csöppségre, Ethanre kell vigyáznom, aki ugyan már nem is olyan kicsike, 5 éves.

Ági Mallorca-ról – “mindig meghívnak minden családi összejövetelre”

Ági Mallorca-ról – “mindig meghívnak minden családi összejövetelre”

Kedves Anett és Viki!
 
Négy napja jöttünk vissza Mallorcara, Anettékkal egy géppel jöttünk. A napjaim jól telnek, bár vannak nehézségek mint általában a sokgyerekes családokban, de azokat is meg kell oldani :D.
 
A napirendem, minden reggel 06:30-kor szoktam kelni, hogy mire a gyerekek felkelnek készen álljon az iskolai cuccuk a reggelivel és már csak az öltöztetés maradjon. Anett viszi őket iskolába, mert az új útvonalat még nem volt ideje nekem teljesen megmutatni, de megbeszéltük hogy majd megmutatja és én is tudom majd vinni őket.
 
Virág Angliából – “igazan szerencsesnek erzem magam a host csaladommal”

Virág Angliából – “igazan szerencsesnek erzem magam a host csaladommal”

Kedves Anett es Viki!

Annyira jol erzem magam, hogy alig vettem eszre,hogy lassan mar 2 honapja vagyok itt. A csalad az elso pillanattol nagyon kedves velem, befogadtak, es mar az elso napomon sokat nevettunk es beszelgettunk egyutt. Ami azota sem valtozott 🙂  Szerintem ehhez az anyuka mindig mosolygos es vidam szemelyisege nagyban hozzajarult, de Apuka is ugyanilyen. DSC 1358

A gyerekek nagyon hamar elfogadtak, bar a kislany 2 het utan rajott, hogy en igazabol maradok veluk, es akkor jott egy nehez het, amikor mondta, hogy nyugodtan hazamehetek, es nem akart velem jatszani (az elso heten meg azt mondta,hogy nagyon szeret, es mindig megkert, hogy olvassak neki meset).

 

Ramóna Ausztriából – “az anyukánál úgy érzem, hogy a család része vagyok”

Ramóna Ausztriából – “az anyukánál úgy érzem, hogy a család része vagyok”

Sziasztok!

Most a héten tértem vissza  a téli szünetemről, ami egészen hosszú volt szerencsémre.

A napirendem nem egyszerű, hiszen más és más az anyukánál is és az apukánál is. Az apukánál délelőttönként nem kell csinálnom semmit, csak reggelente kell felkelnem és a reggelizni a családdal iskola előtt.Ezután a gyerekek fél1 körül hazaérnek és onnantól körülbelül este 6ig kell rájuk ügyelnem. Szinte csak focizni szeretnek, így ezt szoktuk játszani. A csütörtök és a péntek az, ami kicsit eltér a többitől, mert ezeken a napokon a gyerekek itthon ebédelnek.

Annamari Angliából – “sokszor olyan érzésem van, évekig itt maradnék velük”

Annamari Angliából – “sokszor olyan érzésem van, évekig itt maradnék velük”

Kedves Anett és Viki! 

Először is szeretném megköszönni ezt a lehetőséget. Azt hiszem ez az egy év lesz életem egyik legjobb éve, ezt már most érzem 🙂
 
Szeptember óta vagyok itt Odihamban, ez egy kis város Hampshire megyében. Van a közelben egy nagy város,  Basingstoke ahová nyelvsuliba járok valamint London is csak 60 kilóméterre van kb. szóval minden pont a legjobb közelségben 🙂
Dia Angliából – “egyáltalán nem bántam meg, hogy kijöttem”

Dia Angliából – “egyáltalán nem bántam meg, hogy kijöttem”

Kedves Anett és Viki,
 
Ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok, de bevallom, eddig nagyon kevés időm volt leülni, és írni egy beszámolót, mert szinte mindig volt valami programom.
 
Nos, igazán áldottnak mondhatom magam, ugyanis nagyon tetszik minden. A host családom hihetetlenül aranyos és segítőkész, valamint a gyerekek is nagyon cukik, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Mielőtt kijöttem kicsit féltem attól, hogy nagyon kis gyerekekkel kell majd foglalkoznom, ugyanis én eddig csak 4 és 7 év közötti kicsikre vigyáztam, de kellemesen csalódtam, és örülök, hogy ezt a családot választottam.
Detty Hollandiából – “még mindig nehéz felfogni, hogy itt vagyok és ennyire tökéletes minden”

Detty Hollandiából – “még mindig nehéz felfogni, hogy itt vagyok és ennyire tökéletes minden”

Szia Viki!

Bocsánat a késői reagálásra, hogy eltűntem, minden tökéletes, számomra az egész egy álom... Még mindig nehéz felfogni, hogy itt vagyok és ennyire tökéletes minden.
 
A család már kezd befogadni, megszokni, szeretnek én úgy érzem. 🙂 Jeske a 10 éves kislány nagyon szeret, sok a közös bennünk, és nagyon jól kijövünk egymással.  Jort  a nagyobbik a 16 éves fiú, ő meg éli a maga életét, de vele is nagyon jól kijövök, barátok vagyunk, hiszen csak 3 év van köztünk szóval nagyon jó.
 
Brigi Svájcból – “tényleg családtagként kezelnek és ez nagyon jól esik”

Brigi Svájcból – “tényleg családtagként kezelnek és ez nagyon jól esik”

Sziasztok!

Köszönöm kérdésed, nagyon jól vagyok. Szinte a megérkezésem pillanatától igazi családtagként érzem magam. A kislány 3 éves és rögtön egymásra találtunk. Imádom! A kisfiú 6 éves, és vele az első héten akadt némi problémám, de ura voltam a helyzetnek és sikeresen megoldottam a problémát. 

Szombaton, október 24-én érkeztem így a hétvégét teljes létszámban töltöttük, aminek örültem, hiszen így alkalmam volt kívülről látni a család napi rutinját. Az egész földszint az enyém, fürdőszobával, konyhával, edzőteremmel együtt, így igazán nincs okom panaszra. Habár az edzőtermet nem is nagyon kell használnom, mivel mi fenn lakunk a dombon, a gyerekek iskolája, óvodája pedig lent van, így minden reggel és délután fantasztikus edzésben van részem, amikor is a lépcsőket mászom 🙂 
 
Herrliberg a zürichi tó partján helyezkedik el, így innen a dombról eszméletlen a kilátás. A sok lépcsőt pedig kárpótolja a kis patakocska hangja és szépsége, ami a lépcsők mellett csordogál. Mivel lassan jön a tél és a hideg, ezért kaptam egy saját VW Golf 7-est, hogy a gyerekeket azzal tudjam vinni oviba és iskolába. 
 
Éva “pótnagyi” Németországból – “hétvégenként hosszú felfedezőutakat teszek”

Éva “pótnagyi” Németországból – “hétvégenként hosszú felfedezőutakat teszek”

Kedves Anett és Viki!

Köszönöm érdeklődésed, már gondoltam rá, hogy a napokban irok nektek, mivel mostanra már kialakult a napirend és a heti rutin. Meg természetesen tapasztalataim is gyűltek már az itt töltött másfél hónap alatt.
 
Kezdem a kezdeteknél: egy gyönyörű szép kisvárosba érkeztem, festői hegyek körben, tiszta, rendezett minden, az emberek kedvesek, errefelé szokás köszönni a szembejövőknek. Az egész család nagyon kedvesen fogadott, az egész ház és a külön lakrészem (tágas szoba, konyha, fürdőszoba) a legfelső emeleten is nagyon szép és modern. 

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink