Kedves Anett és Viki!

Ma egészen pontosan 2 hónapja vagyok Angliában és imádok itt lenni. Nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolómat, mert azóta annyi minden történt velem.
Mielőtt kijöttem kicsit tartottam attól, hogy miként fogom megélni ezt a nagy változást az életemben: másik ország, másik nyelv, új család, új emberek…stb. De így utólag visszatekintve azt kell, hogy mondjam, hogy könnyebb volt, mint képzeltem.
Ez leginkább a szuper új családomnak köszönhető, mert az első perctől kezdve mindent megtettek, hogy otthon érezzem magam. És így is érzem magam, családtagnak. Nagyon boldog vagyok, hogy az életük részese lehetek, ha csak egy kis időre is.

Egy héten 4 napot „dolgozom”, de nem érzem munkának, mert imádom a kis manóimat és, ha velük lehetek az nekem öröm. Kb. így néz ki egy hetem:

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy eddig nem írtam, de gyűjtöttem az élményeket és a tapasztalatokat, amikkel be tudok számolni.
Én szeptember 17.-én utaztam ki a családomhoz. Odiham-ben élünk és két gyönyörű kislányra vigyázom. Egy 7 és egy 11 éves.
A családom egyszerűen tökéletes, nem is kívánhatnék tőlük jobb családot. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A kis város, ahol élek eléggé elzárt helyen van, nem igazán megfelelő a közlekedés, de ez már csak részletkérdés, mert maga a hely gyönyörű.
Teljes mértékben mindenkinek ajánlani tudom, hogy az életben egyszer próbálja ki ezt a "munkát”, hiszen nagyon sok élményt és tapasztalatot tud szerezni.

Szia Anett,

Közel egy hónapja érkeztem Knebworthba, egy nagyon kedves, segítőkész, barátságos családhoz. Minden problémámmal bátran fordulhatok hozzájuk.
Apuka sokat dolgozik, hétköznap későn ér haza a munkából, így vele kevesebbet beszélgetek. De Anyuka fuvola és furulya tanárként többet van itthon, így vele többször van alkalmam beszélni a hétköznapi dolgoktól kezdve a nagyobb dolgokig.
Két kisfiúra vigyázom, a kisebbik Kit (4,5 éves), a nagyobbik Sammy (6,5 éves). Mindketten a közeli iskolába járnak, így Anyukával felváltva visszük őket reggel, és hozzuk őket haza délután. – itt jegyezném meg, hogy arra számítottam, délután tanulni fogunk együtt, de itt nincs házi feladat, sőt még iskolatáska sem. Ebben a korosztályban még minden a suliban van, csak az uzsonnás dobozt kell magukkal vinni.  -

Kedves Viki,

Szóval a napirendem: egy héten 3 napot dolgozom keddtől-csütörtökig: Olyankor reggel 7.00-kor ébresztem a gyerekeket, reggeli, ne xboxozz, egyél többet, vedd be a vitamint, tedd el a könyved, ne hagyd itthon a szaxofont, jaj zuhanyozzál már, induljunk, hol az egyenruhád, ne azt vedd fel inkább ezt. Na jó csak viccelek, de hasonló egy reggelem a 2 fiúval.

8.00-kor indulás a suliba, 20 perc vezetés, aztán jövök haza, Caroline a host mummy-m, minden reggel küld egy üzenetet mi a napi teendő, de keddenként általában mosok, a fiúk szobáját kicsit összerakom, főzők a gyerekeknek, és míg el nem felejtem Dottieval sétálok (a család 3. gyermeke) egy border collie, kb délre végzek mindennel. És akkor itt jön az, hogy hamar beilleszkedtem és sok barátom van, így találkozunk egy coffeera valahol, akár többen, (ma pl könyvtárban voltunk angoloztunk, ebédeltünk egy parkban, egy kávé,) aztán összegyűjtöm a fiúkat.