Szia,
képeket még nem csináltam sokat, volt elég munka itt. 🙂 Aranyosak a gyerekek, a pici még nem beszél, de a nagyobb annál többet. A pici még nincs két éves, a nagyobb már 3. Jól megértjük egymást, de nekem még tanulnom kell, hogy mit lehet és mit nem, pl. hány aszalt barackot ehet vacsora után a nagyobb. 🙂 Meg kell tanulni nemet mondani néha, megbeszéltük a szülőkkel, hogy nem lehet mindent, amit kér. 🙂
Sziasztok leendő Aupairek!:)
Viszlay Petra vagyok, tanuló. 2009 augusztus 23 - 2010 július 7.-éig Angliában éltem egy nagyszerű családdal. Elutazásom előtt nagyon izgultam, mert bevallom őszintén, hogy nem tudtam igazán angolul, ami, mint kiderült, nem volt gond, de erről később. Nagyon vegyes érzelmekkel mentem, ki de Nemes Anett volt az, aki segített nekem lelkileg is felkészülni erre a „nagy útra”. Nagyon sokat beszélgettünk.
Szia Anett!
Megérkeztem, minden rendben, a hely csodálatos...Nagyon szimpatikusak a szülők, a kisgyerekkel még küzdök, mert ha ott vannak a szülei, elképesztő hisztériás, remélem, ha csak velem lesz, tudom majd kezelni. Holnap megyünk intézni a nyelviskolát, keresnek nekem salsa tánciskolát, illetve beiratnak pár órára vezetni. Nagyon várom már, hogy több embert megismerjek, és másokkal is tudjak angolul beszélni, mert a gyerek nem igazán kommunikál a szüleivel sem...kicsit el van kényeztetve, de egyébként aranyosnak tűnik!!!
Majd írok még, köszi az eddigi segítséget!
Zsófi
Szia Anett!
Tegnap délután szerencsésen megérkeztem a családhoz. Nikita - úgy tűnik - imád, már a reptéren összebarátkoztunk. Az esti mesét is nekem kellett felolvasnom, s úgy tudom az apukától, hogy ez nagyon nagy szó. 🙂
Nik (Mehta) rugalmasnak tűnik, szóval jól érzem magam és a család is örül, hogy itt vagyok.
Ildi
Sziasztok!
Zsuzsa vagyok és a párommal, Norbival dolgozunk Angliában 2010. május közepe óta. Beszámolónkkal szeretnénk bemutatni, hogy milyen is az élet itt Angliában Au Pair párként, illetve bátorítani mindenkit, hogy vágjon bele bátran, ez egy kiváló lehetőség, hogy a nyelvet megtanuld és világot láss! Nem állítom, hogy mindenféle kétely nélkül vágtunk bele annak idején, de veszíteni valónk nem volt (max. a repjegy áraJ).
"Röpke" bevezetés, hogy a későbbiekben nagyokat kuncogj a leveleimen:
Családról: Cambridge mellett, egy kis falu mellett élek...egy hatalmas birtokon...körülöttünk magvakat vetettek épp... szóval nincs szomszédunk. 🙂
Este fejlámpával kell kutyát sétáltatni (Jack a becsületes neve a család kedvencének), mert sehol nincs világítás... csak a faluban, az meg kb. 5 p séta.
Sziasztok!
Az én nevem Leila és 1.5 hónapja dolgozom au-pairként Párizs külvárosában. Itt Párizsban főleg a belvárosban van olyan, hogy külön apartmant bérelnek az au-pairnek, de én direkt kértem, hogy olyan családot szeretnék, ahol velük lakom, így kerültem egy lakóhajóra a Szajnán. Úgy gondoltam, hogy így jobban be tudok majd illeszkedni és tényleg a család tagjának érzem magam. Három lányra vigyázok (7, 10 és 13 évesek) és nagyon jó a kapcsolatunk, úgy tekintenek rám, mint egy nagyobb nővérre vagy egy barátnőre. Néha persze velük is előfordul, hogy nyűgösek vagy nehezebb bírni velük, de ez így van rendjén, ilyenkor kicsit próbálok kreatív lenni velük, elterelni a figyelmüket stb.
Sziasztok!
Lassan eltelik az első két hetem, gondoltam számot adok magamról 😀 A család nagyon kedves, az anyuka nagyon sokat segít mindenben (ő szokott olykor fordítani angolról hollandra a férjének). Apuka is beszél angolul egy kicsit, így vele is egész jól kijövök. A környezet nyugis, látnivaló nagyon sok van és jókat lehet sétálni.
A gyerekek tündériek, imádom őket, de olyanok mint egy soha le nem merülő duracel nyuszi. Folyamatosan mennek, hívnak, másznak, kiabálnak 😀 (nagyon csípem őket). Olykor, ha anya és apa is itthon van (vagy csak az egyik) nagyon "hisztisek", de velem hála a jó égnek nem csinálják.
Sziasztok Au-pair-ek!
György vagyok és én is Au-pair voltam egy hamburgi családnál egy évig. Beszámolóm célja, hogy megosszam tapasztalataimat és élményeimet azokkal, akik bele szeretnének vágni ebbe a dologba vagy már éppen benne vannak J
2009 októberében utaztam Hamburgba, ahol egy 6 éves kisfiúra (Trejan) kellet vigyáznom. Indulás előtt én is izgultam és teli voltam kérdésekkel. Mi lesz, ha mégsem jövök ki a családdal? Mennyire fogjuk egymást megérteni? Stb... Amikor leszálltam a buszról, a család már várt és a bemutatkozás után Trejan első kérdése az volt, hogy keresztül tudom-e ugrani a vasúti síneket? Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk unatkozni. J
Beáta 2010. 02.14- 2011. 02.14
2010 decemberében leállamvizsgáztam, de diplomámat nem tudtam átvenni a nyelvvizsga hiányában, így nem tudtam még egy egyetemet elkezdeni, nem tudtam mérnökként dolgozni. Úgy döntöttem, miért ne vágjak neki a világnak, sokat keresgéltem a neten, mire rátaláltam az Au pair Hungary Kft. oldalára, jelentkeztem és vártam. Elsődleges célom a nyelvvizsga megszerzése volt. Három hónap kintlét után sikerült.
Au-Pair életem története röviden-tömören 🙂
Sziasztok! Sarolta (20) vagyok, de mindenki csak Sasának szólít, illetve Angliában „Száshá” :), ezt sokkal könnyebb nekik kimondani, mint a Sasát :).
Először 2009. szeptember 5-e körül jöttem ki Angliába, pontosabban Chingfordba, egy angol családhoz, ahol 2 tinédzser fiúra kellett vigyáznom. A nagyobbik Josh, aki 14 éves volt, a kisebbik pedig Marcus, aki 12.
Sziasztok!
Mikor pár héttel ezelőtt elhatároztam, hogy Au-pair leszek és kiköltözöm külföldre, még nem is sejtettem, hogy ilyen élményekben lesz részem és ennyire boldog leszek Londonban a családommal.
Amint meg lett a családom és kezemben tartottam a papírokat, elkezdtem szervezni az utamat. Rögtön megvettem a repjegyemet, bőröndöket és minden egyéb szükséges dolgokat.
Jó előre bevásároltam mindent, hogy itt kint már ne kelljen annyi mindent vennem magamnak, így sokkal olcsóbban megúsztam a dolgot.
