Szia Viki!

Hát igen, az idő nagyon gyorsan telik. Észre se veszem és nemsokára otthon leszek.

A hétköznapjaim általában ugyanúgy telnek. A lányok, akikre vigyázok nem velünk laknak, ezért minden nap reggel nyolcra hozzák őket. A délelőttöket próbálom színessé tenni. Miután a kisfiú is felkelt és megreggelizett kitalálunk valamilyen programot. Járunk sétálni, futni, voltunk már a könyvtárban, vagy itt maradunk a házban és játszunk, esetleg kreatív játékokat készítünk, várat építünk.

Majd 11 órakor megyünk a helyi uszodába, ahol a lányok úszni tanulnak. Ekkor szoktam kicsit megpihenni, napozni, olvasni.  Az ebéd utáni “siestát” TV nézéssel töltik, ugyanis nem szeretnek délutánonként aludni. Olyan négy körül kimennek a medencébe fürödni, ahol órákat eltudnak tölteni. A lányokért kb. hat körül jönnek a szülők. Nekem ekkor fejeződik be a munkaidőm.

A szabadidőmet megpróbálom hasznosan tölteni, de ez nem mindig sikerül, mert a három idegen nyelven beszélő kisgyerek nagyon le tud fárasztani. Ezért van amikor felmegyek a szobámba és már alszom is, míg el nem készül a vacsora, ami kilenc óra körül szokott lenni. Nagyjából így telnek a napjaim.

A gyerekekkel nagyon jól kijövök. Már a nagytestvérüknek tekintenek, ami nagyon jól esik. Persze vannak könnyebb és nehezebb napok, ez a gyerekek kedvétől függ. De mindenesetre én minden nap élvezem velük az ittlétet.

Hétvégente mindig elmegyünk valahova kirándulni. Voltunk már a tengerparton, több szép középkori várost megnéztünk, biciklitúrán, kertipartin a rokonoknál. A hétvégén pedig Andorrába megyünk kempingezni, ami nagyon izgalmasnak hangzik.