Szia Viki!

Bár megkésve, de itt a beszámolóm Franciaországról!

Júliusban (2018) utaztam Montpellier-be. Életemben először ültem repülőn és életemben először utaztam huzamosabb időre teljesen egyedül. A gépem az esti órákban landolt Franciaországban. A reptéren az apuka várt engem. A haza út legalább 1 óráig tartott Millau-ba. A gyerekekkel másnap reggel találkoztam, kedvesek voltak, de elég erős akarattal rendelkeztek. Sajnos a két hét alatt nem nagyon akartak elfogadni, így el kellett jönnöm. Időközben egy másik család jelentkezett értem, így az irányt Franciaország keleti részébe vettem. Az Alpok lábához vezető út hosszú és sok átszállással teli volt. Babla Car-ral utaztam le Béziers-be, ahol TGV-re szálltam. 2 óra vonatozás után újból szerelvényt váltottam, TER-rel utaztam tovább. Másfél óra után megérkeztem Embrun-ba, ahol az apuka várt. A második családnál 40 napot töltöttem. Ezalatt az egy hónap és kicsi alatt sok emberrel találkoztam, sok helyen fordultam meg és nagyon sok élménnyel gazdagodtam! Imádtam itt lenni. Imádtam az ételeket, az emberek kedvességét, a helyet ahol éltem, mindent!

Sajnos nem maradhattam tovább, vissza kellett térnem az iskolapadba. Az anyukával és az ő anyukájával nagyon jó kapcsolatom lett, a  mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Örülök, hogy annó rám esett a választásuk, mert bármikor szívesen megyek vissza hozzájuk!  Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi idősen megadatott-a ti segítségetekkel is- hogy ilyen szuper helyen, ráadásul külföldön élhetek.

Legyen szép napotok!

Emese