Kedves Anett, kedves Viki,

elérkezettnek láttam az időt, hogy újra írjak Nektek. Első levelem óta csaknem öt hónap telt el és mintha tegnap lett volna, hogy megérkeztem a családhoz… Arra gondoltam, hogy olyan beszámolót írok, ami azoknak a fiataloknak lehet hasznos - és legfőképp érdekes -, akik abban gondolkodnak, hogy kipróbálják magukat au-pair-ként.

Németországban, egy bajor kisvárosban Starnbergben élek idestova öt kerek hónapja. A német család, beleértve a szülőket és a gyerekeket is, rendkívül kedvesek és figyelmesek velem a legelejétől kezdve. Talán most jelenthetem ki, hogy beleszoktam a mindennapokba és már nem okoz napi feszültséget, hogy mit és hogyan csináljak JÓL.

Kedves Viki!

Valamivel több, mint két hónapja vagyok kint Németországban, egészen pontosan München külvárosában, Gronsdorfban. Szép környéken lakok, nagyon barátságos. Most már úgy érzem, hogy sikerült a mindennapokba beilleszkedni, illetve a család is megszokta az itt létemet. Ugyanis ez én esetem azért is érdekes, hiszen én vagyok az első au pair náluk.

Rendkívül segítőkész az egész család, bármi problémám adódik, bátran fordulhatok hozzájuk. A gyerekkel illetve a szülőkkel egyaránt jó kapcsolat alakult ki. A gyerekeken is azt érzem, hogy elfogadtak és egyre jobban nyílnak meg felém. A kezdetektől fogva nyitott felém a család, elhívtak közös programokra, például színházba, cirkuszba, moziba. Ez rendkívül jól is esett nekem.

Szia Viki!

Nagyon jól érzem itt magam! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz.

A szülők nagyon aranyosak és teljesen korrektek. Bármi problémám van rögtön segítenek.

A napokat előre mindig együtt osztjuk be, hogy meg legyen a napi hat óra és mindenkinek jó legyen.

Kedves Viki!