Vanda – Olaszország

Vanda – Olaszország

Szia Anett!

Megérkeztem Olaszországba, Milánotol kb. 22 km-re Saronnoba. Bocsi, hogy eddig nem irtam, de egy hétbe telt mire sikerult elintézni az internetet. Hát igen ez itt Olaszország a dolgok kicsit ráérősen zajlanak. A család nagyok kedves. Apa butorgyártással foglalkozik, reggeltől estig dolgozik de ebédelni mindig hazajön. Ja igen itt 13:00-tól 15:30-ig megáll az élet. Az emberek eltűnnek, a boltok bezárnak. Anya itthon dolgozik, de jövő héttől egy nap délután be kell mennie az irodába Milánóba. Így egyedül maradok a 6 hónapos Emmával. A baba nagyon cuki, állandóan mosolyog ha meglát, de még csak anyatejet iszik. Most probálkozunk a cumisüveggel meg a reszelt almával. Hát eddig nem nagy sikerrel több kötött ki az asztalon mint a szájában 🙂 Így kicsit tartok hogy egy egész délutánt leszek vele.

Nóri – Anglia

Nóri – Anglia

Szia Anett!

Most hétvégén van már egy hónapja, hogy itt vagyok! Nagyon jó minden, jól érzem magam. A családom szuper. Egy 10 éves kislányra kell vigyáznom, de igazából nincsen sok dolgom vele, mert már eléggé kezd önállósodni, így csak reggelente felkeltem, elkísérem a buszmegállóba, aztán megyek érte délután. Itthon pedig készítek neki valami uzsit suli után, később pedig tanulunk. Nagyjából ennyi a dolgom, amit konkrétan vele kell csinálnom!

Szandi – Anglia

Szandi – Anglia

Szia Anett!

Ahogy ígértem, megírom a beszámolót (még pont beleférek az időpontba!). Ne haragudj, hogy eddig nem tettem meg, de olyan sok dolog van itt, amit meg kell nézni, tanulni, ismerni, hogy sokszor csak kapkodtam a fejemet! Még ma is előfordul, hogy már megszokott dolgok melepetést okoznak.

Zita – Németország

Zita – Németország

Kedves Anett!

Egy hete már, hogy itt vagyok, de képtelen vagyok megszokni bizonyos dolgokat. Érdekes látni,hogy különböző embereknek különböző helyekről mennyire mások a szokásaik. Talán csak a szekrénybe beverni a fejem, az ami pont úgy fájt, mint Magyarországon:) A levelem egy kissé biztos kusza, de azért talán érthető. A család 5 főből áll:az anyuka(Eva) és apuka(Alex). Három gyerekük van, a legidősebb Anna, egy fiú:Tim és a kicsi Marlene.

Marcsi – Ausztria

Marcsi – Ausztria

Sziasztok!    (2011.07.31)

Itt hideg van délután 17fok volt. És nehéz mert nem tudok mit mondani, beszélnék, de nem nagyon megy. Gyakran csak sírnék,hogy ilyen béna vagyok de nem engedhetem meg magamnak, ezért inkább szavakat tanulok, meg nem nézek és hallgatok semmit amiben magyarul beszélnek.
A család nagyon jó fej. Remélem beválok és nem leszek csalódás meg teher számukra.

Adri – Németország

Adri – Németország

Sziasztok,

Nem is tudom, hol kezdhetném történetemet, talán az elején….és hogy ne mesének induljon, vágjunk is bele tényleg a valós, nem propagálásnak tűnő,  igaz élménybeszámolóba, egy napjainkig zajló igaz történetbe. Természetesen, megtévesztés elkerülése érdekében, negatív és pozitív alapokra épül a sztori.

De akkor vágjunk is bele….levelem egy visszautazásom során kerekedett, éppen úton vissza a „második családomhoz”  Hamburgba.  Egy ilyen út alkalmával merengésbe kerül az ember és ez alkalmas időpont egy történet megírásához.

Mirtill – Anglia

Mirtill – Anglia

Szia Anett,

Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem eddig. Júnuis 4-én befejeztem a munkát a családnál. Időközben lett egy barátom, így nem mentem haza, hanem ideköltöztem hozzá. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom itt a szerencsémet.
Nagyon köszönöm, hogy segítettél ilyen jó családot találni. Nagyon jól éreztem magamat az egy év alatt. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Böbe

Böbe

Hogy is lettem au pair és végül már közel másfél éve 6 gyerek dadusa az USA-ban?
Soha nem terveztem ezt, egyszercsak 2009 nyarán bevillant a fejembe. Mindig is szerettem a gyerekeket, az unkahúgaimmal/öcséimmel sok időt töltöttem kis koromtól kezdve.

Kitti – USA

Kitti – USA

Sziasztok!

A nevem Kitti és már lassan két éve vagyok au pair az USAban. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, egy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam Amerikába, sok csodálatos emberrel találkoztam, csodás helyeken jártam 🙂

Érkezésem óta vagyok a host családommal, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek. Bizony, távol az otthontól - a sok pozitív dolog ellenére is – néha-néha elfogja az ember lányát a honvágy és nagyon magányosnak tudja érezni magát.... De a host családdal való viszony még ezen is átlendít és pár nap múlva minden visszazökken a régi kerékvágásba 🙂

Evelin – Németország

Evelin – Németország

Kedves Anett,

elérkezett az idő, hogy ismét élménybeszámolót írjak, hiszen úgy döntöttem, áprilisban befejezem au-pair pályafutásomat. Sajnos az első családdal, akikhez kikerültem ide Münchenbe, nem alakultak, úgy a dolgok, ahogy szerettem volna, pedig igazán megpróbáltam pozitívan viszonyulni az anya újabb és újabb szeszélyeihez. Ahogy visszaérkeztem hozzájuk húsvét vasárnap, onnantól kezdve folyamatosan egyre több feladatot kellett elvégeznem a háztartásban, amelyek már kis jóindulattal sem nevezhetők az au-pair munka hatáskörébe tartozó feladatoknak. Eleinte kisebb dolgokat kellett elvégeznem, mint vasalás,

Családjaink

Legfrissebb élménybeszámolóink